Sajtószoba HU
A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház (Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház) művészeit a premier előtti lázas készülődés sem zökkentette ki jókedvükből, amikor is arra vállalkoztam, hogy néhányukkal készítek egy interjút. Ennek eredményeként született egy izgalmas beszélgetés, amely a próbák közötti feszültség ellenére (vagy éppen amiatt) humor, poénok és olykor élcelődések légkörében zajlott. Akárhogy is: érdekes, nem mindennapi, megmosolyogtató beszélgetésben volt részem, mégpedig Tarpai Vikivel, Ferenczi Attilával, Kacsur Andrással és Rácz Józseffel.
Kacsur Andrea 1998 óta tagja a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulatának. A művésznő úgy tud karaktereket megformálni, mint kortársai közül talán csak kevesen, ugyanakkor a karrierrel legalábbis egyenértékűnek, ha nem annál fontosabbnak tartja a családot.
- Hogyan lett a frissen végzett színinövendékekből igazi társulat, amikor évfolyamtársaival Kijevből visszatértek Beregszászba, ahol 1998-ban még színházépület sem volt?
Sorozatunkban ezúttal Kacsur Andrást, a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művészét faggatjuk, aki a kötöttségeket utáló, mindazonáltal alapvetően közösségi embernek tartja magát. Azt is elárulja a Karnyónéban Lipittlottyot, a Tekéntetes úrban Zsadorján Jánost, az Üvegcipőben pedig Sipos Lajost alakító artista, miért szereti a csokoládét és miért fontos az ábrándozás.