A beregszászi szíház vendégjátéka a Kolibri Színházban (2017. január 18.).

Jó tizenöt éve már, hogy éltető friss színházi szelek fújnak Beregszász felől.

John Gay Koldusoperája, a Szarvassá vált fiú, a Tóték, a Három nővér, a Liliomfi etc., felsorolni is nehéz
a mai napig játszott remekléseket. Amíg a Nemzetibe szakadtakat jóformán csak ezek a darabok tartják lélegeztetőgépen, a beregi társulat tovább élteti a lángot.
Egy vendégjáték erejéig váratlanul bukkantak fel a Kolibriben, Gyevi-Bíró Eszter régi magyar szerzők munkáiból szerkesztette, dramatizálta csattanósan jókedvű előadását.
Megszólal a 30-as évek bűvös swing-zenéje, táncol a mondén publikum, Molnár Ferenc operettíró párja pátyolgatja a primadonnáért epedő ifjú komponistát ama ominózus kastélyban. Duke Ellington It don’t mean a thing-jébe népdal-strófával száll be Orosz Melinda, úrhölgyként
Karinthy jelenetében Vass Magdolnával vetekedik egy ifjú kegyeiért, majd testhezállóbb angolsággal búgja a vérpezsdítő örökzöldeket. Orosz Ibolya Gárdonyi Géza Ida regényéből lép elő, a hozományvadász Oleg Melnyicsukkal meglepő házassági kompromisszumot
köt.
Gyevi-Bíró Eszter mozgékony komikummal fűszerezi a csattanós szituációkat, koreográfiával is jeleskedik, suhan a keringő, délceg a tangó, csattognak a charleston-cipellők. A képek meglepő természetességgel kapcsolódnak, egységes egésszé szervülnek a tempó virulens dinamikájában. A frissen verbuvált Deák Dani derekasan helytáll, Gál Natália primadonnája azonban nem tud ellenállni a vehemens celeb bonviván, Ferenczi Attila heves
ostromának. Sőtér István librettista leleplezi a titkos idillt, az elhangzott szerelmi párbeszédből estére életmentő színdarab születik.
Bródy Sándor legendás Tanítónő-jét Tarpai Viktória jeleníti meg, szikrázó szellemességgel szégyeníti meg az elbizakodott földesúrfit, akit a szolid színműíróból fantasztikus váltással átalakuló Kacsur András játszik vehemens eréllyel. A zene és a tánc varázsos atmoszférát teremt, és akkor újra jön Molnár Ferenc, aki pamfletjében egy színházon, színpadon belüli konfliktust tár elénk elementáris humorral. A vérbő szubrett csap össze a natúrburs komikussal, "...ne állj már mindig a POFÁM elé a fináléban!" A dühtől szederjes arccal ful-
dokló Szabó Imre és a tüneményes komikumú Orosz Melinda szópárbaja beletapsolós
csúcsra futtatja a nagyszerű előadást.
De ki láthatja? Ott lenne a helye a Nemzetiben, ahol amúgy is a többi beregszászi produkció a legvonzóbb, d e minimális technikai igényével bármelyik művház színpadára befér, na meg ott van a Határontúliak Fesztiválja, a Poszt-Off, bárhol elnyeri a széles nagyközönség
zajos tetszését! Csak meg kellene nézni a tisztelt illetékeseknek: a nevetésre éhes publikum készen áll...

Forrás: http://www.toptipp.hu/szinhaz/vendegjatek.htm#igazán