Sajtószoba HU
Öt alkalommal három helyszínen is láthatta a kárpátaljai közönség a Marina Vlady naplója alapján Földes László Hobo által írt Ballada a két sebzett hattyúról című zenés drámát, amely elmeséli a világhírű orosz származású francia színésznő és Vlagyimir Viszockij, a szovjet idők legnépszerűbb orosz énekes-színészének tizenhárom évig tartó viharos kapcsolatát és házasságát, bemutatva a szovjet rendszer és kultúrpolitika embertelenségét, valamint Viszockij magyarra fordított örökérvényű dalait.
Van-e közünk sok száz kilométerre eső, sok tíz éve történt igazságtalanságokhoz, emberi gyarlóságokhoz? A régmúlt kettészakított faluja elmond-e valamit a jelen kettészakított országáról? Az emberi kettészakadni vágyás legmélyéről?
A Zoltán újratemetve hasonlóan dokumentarista módon indul, mint a Fekete ég – A fehér felhő. Témájában is hasonló, az első világháborúhoz kapcsolódik. Mikor új határokat rajzoltak a nagyhatalmak vezetői, sok család a szögesdrót két oldalára szakadt. Esküvő, temetés, semmilyen emberi ünnep vagy gyász át nem jutott a bürokrácia és a hatalom falain.
Kárpátaljai Napok címmel szervezett rendezvénysorozatot az Európai Unió fővárosában Brüsszelben Bocskor Andrea kárpátaljai származású európai parlamenti képviselő, a Balassi Intézet, a brüsszeli magyar nagykövetség kulturális szolgálata május 27-28-án.
Megérdemli – kiáltott fel egy emberként mindenki, amikor a közelmúltban hírét vettük, hogy Rácz József, a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művésze kiemelkedő színművészeti tevékenységéért Jászai Mari-díjban részesült. A gratulációval és kérdéseinkkel azonban várnunk kellett, mert a Beregszászban és a debreceni Csokonai Színházban egyaránt több előadásban foglalkoztatott színész gyakorlatilag állandóan úton van. Két vendégszereplés között minap végre sikerült mikrofonvégre kapni a kitüntetettet.
Gál Natália, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művésze az iskolában még légiutas-kísérő vagy rendőr szeretett volna lenni, de végül a színészi pályát választotta, s ma már a rendezéssel kacérkodik, valamint gyerekekkel is foglalkozik két előadás között. Elvben semmi kifogása a színészeknek felrótt bohém élet ellen, de maga inkább két lányát nevelgeti, s ha teheti, nagyokat kirándul.
Négy díjjal tért haza minap a lengyelországi Kaliszban megrendezett nemzetközi színházi fesztiválról a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. A társulat Anton Csehov Három nővér című drámájából a Vidnyánszky Attila által rendezett darabot mutatta be nagy sikerrel. A legjobb színészi teljesítményért járó fődíjakat két beregszászi színésznek, Vass Magdolnának (Irina) és Trill Zsoltnak (Szoljonij) ítélte a zsűri, Szűcs Nelli (Natasa) pedig különdíjban részesült ugyanezen darabban nyújtott teljesítményéért. A díjazottak egyikét, Vass Magdolnát arról faggattuk a tekintélyes díj kapcsán, mit jelent számára az elismerés, hogy érzi magát a beregszászi színházban.
KRE 2015-ös évi ünnepi közgyűlésén adták át a Kárpátaljai Református Egyház által alapított sajtódíjat.
A Komjáti Benedek sajtódíjat a kuratórium idén Domáreckájá Júliának, a Pulzus Rádió önkéntes munkatársának ítélte oda, oklevéllel ismerték el Fábián Katalin és Lajos Mihály újságírók munkáját.
Laudatiot mondott Kocsis Julianna a díj előző évi nyertese:
Domáreckájá Júlia a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház (Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház) legifjabb tagja, ki mindössze egy évadot tudhat maga mögött a beregszászi társulat tagjaként. Színészeinkre amúgy sem jellemző a szürke borúlátás, Júlia életvidám, dinamikus jelensége azonban rajtuk is túltesz e téren. Az Üvegcipő Violájaként lelkes és lendületes egyéniséget ismerhettünk meg, erre nem cáfolt rá a vele való beszélgetés sem. Az ifjú színésznő fiatalosan, bolondosan, mosolyogva válaszolgat kérdéseimre.
A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház (Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház) művészeit a premier előtti lázas készülődés sem zökkentette ki jókedvükből, amikor is arra vállalkoztam, hogy néhányukkal készítek egy interjút. Ennek eredményeként született egy izgalmas beszélgetés, amely a próbák közötti feszültség ellenére (vagy éppen amiatt) humor, poénok és olykor élcelődések légkörében zajlott. Akárhogy is: érdekes, nem mindennapi, megmosolyogtató beszélgetésben volt részem, mégpedig Tarpai Vikivel, Ferenczi Attilával, Kacsur Andrással és Rácz Józseffel.
Kacsur Andrea 1998 óta tagja a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulatának. A művésznő úgy tud karaktereket megformálni, mint kortársai közül talán csak kevesen, ugyanakkor a karrierrel legalábbis egyenértékűnek, ha nem annál fontosabbnak tartja a családot.
- Hogyan lett a frissen végzett színinövendékekből igazi társulat, amikor évfolyamtársaival Kijevből visszatértek Beregszászba, ahol 1998-ban még színházépület sem volt?