Baráti beszélgetésen találkozhattunk az íróval, a színházigazgatóval és az egykori főkonzullal

Nagy sikerrel, telt ház előtt játszott a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata Komáromban, a Jókai Színházban péntek este.

Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója Zelei Miklós dokumentumregénye alapján rendezte a Zoltán újratemetve c. darabot, mely a kettézárt faluban, Ung-vidéken, Nagyszelmenc és Kisszelmenc határán játszódik.

Az esti előadás előtt a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulás szervezésében délután ötkor kezdődött az a baráti találkozó, melyen az érdeklődők találkozhattak a színdarab alapjául szolgáló regény írójával, Zelei Miklóssal, Tóth Tiborral, a Jókai Színház igazgatójával és Tóth István történésszel, az egykori beregszászi főkonzullal.

A kötetlen, baráti hangulatú beszélgetés életrehívója, Duray Miklós, a SZAKC elnöke emlékeztetett: több olyan település van térségünkben, amelyet kettézártak az I. világháborút lezáró határrendezéssel. „A kettézártság új politikai, társadalmi helyzetet teremtett“ – fogalmazott Duray Miklós.

Majd felkérte Zelei Miklóst, a szociográfiai dokumentumregény íróját, beszéljen arról, hogyan talált a témára és miért épp ennek a településnek a története ragadta meg. Tóth Tibort nemcsak mint a Jókai Színház direktorát kérdezte, de mint nagyszelmencit is arról, miként élte meg a kettézártságot, a „szelmenciséget“. Tóth István történészt pedig arra kérte, meséljen a nemzet szétszakítottságáról, melyet főkonzuli minőségében élt meg.

Tóth Tibor színházigazgató és Tóth István történész (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)Az ott élő embereket a humor mentette meg

Zelei Miklós A kettézárt falu c. regénye először 2000-ben jelent meg, melyet felvidéki író barátja, Tóth László adott ki az Ister Kiadó gondozásában. A regényből készült darab a Zoltán újratemetve címet kapta és első alkalommal 2013-ban láthatta a közönség Vidnyánszky Attila rendezésében, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, a Zsámbéki Színházi Bázis és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciójában Zsámbékon. A találkozón Zelei elmondta, Nagyszelmenc és Kisszelmenc ügyével 1994-ben kezdett foglalkozni – akkor olvasott, hallott róla, hogy van egy ilyen falu, és egyik barátjával el is mentek megnézni. „Akkor, ott a nagyszelmenci sorompónál eldöntöttem, ezzel az üggyel foglalkozni fogok!“ – vallott első élményeiről. Zelei Miklós, saját elmondása szerint, ezt követően gyűjteni kezdte az ott élők történeteit, melyek zömmel családi történetek „Ezeket az embereket soha, senki meg nem kérdezte, hova szeretnének tartozni“ – hangsúlyozta Zelei.

Zelei véleménye szerint az ikerfaluban élő embereket a humoruk mentette meg a pusztulástól. „Kifejlődött bennük ez a nagyon földközeli, fekete humor“ – fogalmazott az író. A darabról elmondta, nagyon tetszik neki Vidnyánszky Attila rendezése, aki más befejezést is írt a színműhöz, mint amit ő eredetileg szánt. „Maguk a színészek is hozzátesznek a történethez: az egész darabot átszövi egy népköltészeti szál, mely fejlődik azóta is“ – foglalta össze Zelei Miklós.

Zelei Miklós, a darab szerzője (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)A Jókai direktora beleszületett a „nagyszelmenciségbe”

Tóth Tibor, a Jókai Színház igazgatója nagyszelmenciként groteszk történettel kezdte: még 1946-ban a határhúzáskor megtörtént, hogy a temetőn keresztül húzták a határt. Így a sírok egy része a Szovjetunióba került, míg a másik része Csehszlovákiába. De volt olyan gazda, aki vízért a Szovjetunióba járt, de a malacot már Csehszlovákiában etette. „Erre és az ehhez hasonló groteszk helyzetekre asszociál a színpadi mű is, mely ezeket az abszurd helyzeteket mutatja be“ – fogalmazott Tóth Tibor.

„Beleszülettem ebbe a történetbe és számomra természetes volt a sorompó“– vallotta a színházigazgató. Elmúlt már 20 éves, amikor a fél napos határnyitáskor átjutott az ikerfalu másik részére, Kisszelmencre. Mindkét szülője révén vannak rokonai a másik oldalon. „Megdöbbentő volt, miután megnyílt a kis határátkelő, gyakorlatilag idegenként néztünk egymásra unokatestvérek, másodunokatestvérek. A rokonok egymásnak mutatkoztak be 2005-ben, mert volt, akit sohasem láttunk“ – emlékezett vissza a színigazgató.

A legmagyarabb szlovák-ukrán átkelőhely

Tóth István egykori főkonzul – aki szintén a régió szülötte – mesélt arról, hogy az ikerfalu közötti határátkelő megnyitásában milyen aktív szerepet vállalt Szlovákia, Ukrajna és Magyarország. Ám ez nem volt elég ahhoz, hogy a határátkelő megnyíljon: „Amerikai magyar lobbi kellett hozzá, el kellett menni Washingtonig“ – fogalmazott. Zelei Miklós íróról szintén nagy elismeréssel nyilatkozott és kiemelte, tevékenyen vállalt részt abban az emberi jogi küzdelemben, hogy az ikerfalu két része között határátkelő nyíljon. Mint mondta, a települést egészen 2005-ig szögesdrót választotta el, amikor is nagy ünnepséggel nyitották meg az új határátkelőt, mely véget vetett a hatvanéves szétszakítottságnak. Kicsit ironikusan hozzátette: a legmagyarabb szlovák-ukrán átkelőhelyet ünnepelték.

Az átkelőn – melyet egy félbevágott székelykapu jelez – a mai napig csak gyalogosok és kerékpárosok kelhetnek át, reggeltől estig – az ukrán oldalról továbbra is vízumot kell váltani a belépéshez. A kétszáz fős településen csak három személy rendelkezik vízummal napjainkban.

Tóth István történész, egykori beregszászi főkonzul (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)Évtizedes barátság és több közös munka köti össze a két színházigazgatót

A Jókai Színház igazgatója a beszélgetés során elmondta, Vidnyánszky Attilával már főiskolai éveik alatt megismerkedtek: „Vidnyánszky Kijevben végezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát, én pedig Pozsonyban”. A Kassai Thália művészeti vezetőjeként még 1995-ben – a Kisvárdai Határon Túli Színházak Fesztiváljának felhívására – közös előadásra kérte fel Vidnyánszky Attilát. Ekkor rendezték meg John Ford Kár, hogy K c. darabját, mely hatalmas szakmai és közönségsikert aratott. Ekkor indult el közöttük a gyakorlati munka, és azóta többször is dolgoztak együtt – Vidnyánszky már a Jókai Színházban is rendezett darabot. „Beregszászi művészeti vezetőként, a Debreceni Színház igazgatójaként, és később a Nemzeti Színház igazgatójaként is nagyon szoros az együttműködés Vidnyánszky Attilával” – mondta Tóth Tibor. Az este bemutatott színdarabról úgy nyilatkozott, hogy ennek az előadásnak szimbólum értéke van a XXI. századi Európában is: pontosan a határ és a határok miatt.

A hallgatóság soraiban Nagy Ferenc, Batta György és Nagy János (Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)A szereposztás

Zelei Miklós író Zoltán újratemetve című színművét a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, hivatalos nevén a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház adta elő a Komáromi Jókai Színházban – Vidnyánszky Attila rendezésében. A díszletet és a jelmezeket Olekszandr Bilozub tervezte. A színdarabot az alábbi szereposztásban láthatta Komáromban a közönség:

Gyimocska szovjet közhatárőr – Melnyicsuk Oleg
Zoltán Zoltán – Rácz József
Kapusi Juli – Tarpai Viktória
Pártszekretár Jancsi – Szabó Imre
Pártszekretár Jancsiné – Béres Ildikó
Dr. Zoltán idegsebész – Kacsur András
Anna – Vass Magdolna
Izumrud Abdullovics Szultannuradov – Ivaskovics Viktor
Lityinant Glubinko – Sőtér István
Tejbusz Irina Szergejevna – Orosz Melinda
Bözse néne kolhozista – Kacsur Andrea
Jenci bácsi – Varga József
Pásztor Elemér helyi római katolikus pap – Tóth László
John Zoltán – Ferenci Attila
Mary – Gál Natália
Danyiela – Domáreckájá Júlia
Újságíró – Orosz Ibolya

Az előadás a Szövetség a Közös Célokért támogatásával valósult meg.