Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az idő is főszerepet játszik Csehov legrejtelmesebbnek tartott drámájában. A történet lassú folyamként hömpölyög, mégis feszült a maga sorsszerűségében, hiszen a szereplők egyszerre mindhárom időben léteznek: saját gyermekkoruk aktív újraélőiként, a jelen tükröződéseiként, és a jövő reménykedő várományosaiként.
Szigligeti Liliomfija méltán a legismertebb és a legtöbbet játszott klasszikus magyar vígjáték. Hiszen ki ne zárná rögtön szívébe az éhező, mégis mindig tréfára kész vándorkomédiásokat: Liliomfit és Szellemfit?
Az ismert Grimm-mese új köntösben.
Szerelmes zenés história két részben és öt képben.
Tóth Manci, a primadonnaálmokat szövögető kis varrónő a Városligetben, egy hatalmas lila akác alatt ismeri és szereti meg Csacsinszky Pált. Pali viszont Bizonyosné Lola iránt érez lírai szerelmet, az úriasszony azonban csak játékszernek tekinti, és csapodár élvetegségével hamar ki is ábrándítja a férfit. A felejteni akaró Pali Zsüzsü úr kaszinójában talál rá az új táncos csillag Mancira. Mire rádöbben, hogy Manci hozta életébe a tiszta szerelmet és az ártatlan ifjúságot, a lányt már oroszországi turnéra viszi a vonat…
Szereposztás:
Csacsinszky Pali – Ferenci Attila
Tóth Manci, táncosnő – Fornosi-Domáreckájá Júlia/Tarpai Viktória
Bizonyos Nagyságos Úr – Szabó Imre
Bizonyosné Lola – Vass Magdolna
Angelusz, artista-ügynök – Kacsur András
Zsüzsü, balettmester – Orosz Ibolya
Hédi, táncosnő – Béres Ildikó
Lili – Orosz Melinda
Juci – Tarpai Viktória/Gál Natália
Mili – Kacsur Andrea
Majmóczi/Józsi pincér – Sőtér István
Mínusz – Homoki Bálint
Alkotók:
Zene: Kucsera Géza
Koreográfus: Fejes Kitty
Rendezte: Katkó Ferenc
Bemutató: 2014. szeptember 5., Beregszász
Jó magyar duhaj vígjáték két részben.
Három napja tart a dínom-dánom Nyíri Balázsnak, a vidéki kisbirtokosnak a kúriáján. Ekkor Pólika, a háziasszony megelégeli a féktelen mulatozást és az azzal járó tékozlást, ezért visszaköltözik az őt felnevelő nénikéihez: Zsanihoz, Pepihez és Minához. Balázs hiába igyekszik megbékíteni és hazatérésre bírni makacs feleségét, ezért a férj úgy dönt, beveszi magát egy közeli kocsmába, ahol éjjel nappal húzatja a cigányokkal…
Móricz Zsigmond műve igazi prózai és színpadi örökzöld. Letűnt világot idéz a duhajkodó, ifjú dzsentri és feleségének története, de van benne valami múlhatatlanul eleven, aminek ma is lehetetlen ellenállni.
Az előadás zenéjét a kárpátaljai születésű Pál István Szalonna Útravaló című albumának anyaga szolgáltatja. A koreográfiák ugyancsak autentikus néptáncra épülnek.
Szereplők:
Balázs, nyíri birtokos – Ferenci Attila
Pólika, a felesége – Tarpai Viktória
Zsani néni – Vass Magdolna
Pepi néni – Orosz Melinda
Mina néni – Kacsur Andrea
Lajos bácsi – Kacsur András
Biri – Fornosi-Domáreckájá Júlia/Cséke Adrienn Johanna
Veronika/Kisvicákné – Gál Natália
Viktor, pesti jogász – Szabó Imre
Borcsa, szakácsné – Orosz Ibolya
Peták/Mircse – Sőtér István
Zsuzsi, szolgáló – Mónus Dóra
Koreográfus: Újszászi András
Rendezte: Katkó Ferenc
Bemutató: 2015. szeptember 4., Beregszász
Ajánló
Az 1956. november 4-ei, Magyarország elleni szovjet invázió hatvanadik évfordulójának előestéjén tartotta Zelei Miklós Hubertusz című drámájának ősbemutatóját a beregszászi társulat, így emlékezve az ellenállókra, s megmutatva a hazugságnak azokat a nyomorító lelki technikáit, amelyekkel az ellenállást az emberek szívében is, elméjében is meg akarták törni. Az előadás megidézi a rendszerváltás idejét, a változásra, az új világra készülő emberek vágyait és gyanútlanságát...
Történik Budapesten, 1957-ben és 1989-ben. Gyors egymásutánban követik egymást az események. Könyörtelenül tolja őket előre valami.
Temetéssel kezdődik a váratlan fordulatokban gazdag dráma: temetik a forradalmi harcok tevékeny résztvevőjét, a meggyilkolt csepeli martinász Montág Ernőt. (1932–1957, élt 25 évet.) Koporsója mellett szerelmese, Kapás Juli, az újpesti Törekvés kenyérbolt tizenhét éves eladója olvassa föl az elbúcsúztató imát.
A temetés után az 56-os forradalom vérbefojtását követő idők embervadászai lelkileg kerítik kézre Kapás Julit, azzal a céllal, hogy vezesse el őket a még szabadon lévő, fiatal forradalmárokhoz.
Hamarosan kiderül azonban, hogy nem Montág Ernőt, hanem helyette egy felismerhetetlen halottat temettek el, Montág Ernő pedig disszidált, és Nyugaton él.
Ezzel módosul a Julihoz kapcsolódó cél: vele akarják kinyíratni a szerelmesét; manipulálják abból a célból, hogy csalja haza Montágot, akivel mindenképpen le akarnak számolni a megtorlók, mert a fiatal csepeli munkás irányítóként – az elsőtől az utolsó percig – bátor és szellemes akciókkal vett részt a harcokban.
Juli manipulációjának folyamata bemutatja a megtorló gépezet finommechanikájának működését, a visszaélés-technikát, a „hazugságtudományt”, az emlékezet, az emlékek átalakítását: a konszolidáció megnyomorító mókáját. A manipuláció azonban így is csak részben „sikeres”.
A Hubertusz című egész estés dráma forradalom és szerelem, hűség és csalás örök témájának forgatagában tárja elénk a huszadik század második felének magyar történelmét. Utolsó szava az „igen”. Kitartásra és küzdelemre buzdít, miként Az ember tragédiájának utolsó szava is.
Szereplők:
Lőrinc barát – Kacsur András
Juli – Balogh Marianna
Hubertusz – Ferenci Attila
Kádár – Szabó Imre
Kádárné – Orosz Ibolya
Montág anyja – Vass Magdolna
Galambos elvtárs – Orosz Melinda
Sarlós elvtárs – Sőtér István
Munkásőr – Kacsur Andrea
Prostituált – Gál Natália
Leányanya – Tarpai Viktória
Újságos – Fornosi-Domáreckájá Júlia/Kovács Judit Katalin
Vőlegény – Deák Dániel/Jakab Tamás
Jóska – Jackanics Vaszja/Szilvási Szilárd
Alkotók:
Díszlet: Sebők Júlia
Producer: Szabó Ágnes
Rendező: Berettyán Nándor
A budapesti Gózon Gyula Kamaraszínház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciója.
Ősbemutató: 2016. november 3., Beregszász
KIINDULÁS
A XIX. század végétől elsőrangú drámák és regények születtek a népi környezetben játszó történeteket mesélő íróink tollából. Miért keressük mi a göröngyös földdel, a faluval, az ártatlan vidékkel a kapcsolatot? Mitől olyan kiábrándult a magával mit kezdeni nem tudó városi polgárság, hogy ha csak lehet, gondolatban vidékre utazik, hogy ott kiszellőztesse fejét és lemossa magáról bűneit? És valóban olyan tiszta-e az érintetlennek gondolt falusi élet és a bennük mocorgó alakok?
Gyulai Pál fogalmazása szerint: „A népszínmű se vígjáték, se dráma, se tragédia, mindebből valami; vegyes nem, mely sok mindent magába olvaszthat, sőt a zenét és éneket is segédül veheti.”
ÉRKEZÉS
Összeállításunk tervezésekor nem azon volt a fő hangsúly, hogy kiélezzük a vidék-nagyváros konfliktust, inkább a tisztaság-bűn és a nő-férfi tengelyek között táncoltunk, nagyszerű íróink társaságában és segítségével.
Célunk egy olyan igényes és egyben szórakoztató előadás elkészítése volt, melyben Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes és Örkény István érkeztek segítségünkre írásaikkal, s mely elsősorban a valódi tisztaság keresését, a mindennapok életigenlését és a kapcsolatok mindent megélését szándékozik bemutatni.
A kornak megfelelő dalok, táncok és sanzonok is tarkítják a sort: a világi JAZZ európai és tengeren túlról érkezett remekművei és mindezek magyar lenyomata: Seress Rezső és Szirmai Albert nevével fémjelezve. Korabeli kabarétréfák jelentik majd az igaz csemegét a klasszikusok sorában.
Mindezt minimális díszlet megjelenítésével, a láttatás kontextus-teremtésével, a drámai alapműveket jól ismerő beregszászi társulat közreműködésével álmodozunk és játszunk.
Szereplők:
Hölgyek: Gál Natália, Tarpai Viktória, Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Vass Magdolna
Urak: Kacsur András, Ferenczi Attila, Oleg Melnyicsuk, Sőtér István, Szabó Imre, Deák Dániel
Alkotók:
Dramaturg: Eck Attila
Társrendező: Ivaskovics Viktor
Rendező-koreográfus-látvány: Gyevi-Bíró Eszter
Beregszászi bemutató: 2016. október 16.
Rideg Zsófia rendező ismertetője az előadásról:
„Verebes Ernő Gerendák című darabjának felolvasószínházi változatát megrendeztem a Nemzeti Színházban a beregszászi színészek közreműködésével. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy érdemes elvinni egy térbeli megvalósításig, mert nagyon izgalmas, rétegzett darab. Költészet, de a kezek költészete, azoké, akiknek az évszaknak megfelelő szerszámaik vannak. Hétköznapi tárgyaik (mosdótál, őrlőgép, asztal), amelyek átlényegülnek: hangszerekké, liturgikus eszközökké. A búza lisztté lesz, a liszt lélekké változik a szélmolnár templommá alakuló malmában. Két egymásba fonódó síkon játszódik az előadás, a nagyhét történései vízjelként húzódnak a realista történet mögött. A két sík állandó párbeszédet folytat egymással, hol ironikus, hol magasztos párbeszédet.
A külső világ fenyegetésére a belső terünket kell templommá alakítanunk – a zene, az ének, az alkotás ebben segíthet. Ez lehet az a közösségi mondanivaló, amely Beregszászban érvényessé teheti jelen vállalkozásunkat. A darab, mondhatni, eleve a beregszászi színészekre íródott, Verebes Ernő többször dolgozott már a társulattal. Színészi adottságaik mellett fontos az a szakmai út is, amelyet e társulat közösen járt végig, egy lepusztult szállodai épületet Thália templomává alakítva át.”
Szereplők:
Jósika, szélmolnár – Ferenci Attila
András atya, plébános – Szabó Imre
Magdolna, Jósika felesége – Vass Magdolna
Fília, András atya néma unokahúga – Tarpai Viktória
Szemző úr, malomtulajdonos – Sőtér István
W. Sorath, tehetségkutató a Columbia Egyetemről – Kacsur András
Újságírónő, W. Sorath lánya – Kacsur Andrea
Énekes asszony – Orosz Melinda
Györköc, Jósika és Magdolna fia – Szabó Levente
Kisleány – Deák Alexandra
Alkotók:
Népi énekek: Farkas Tünde
Zeneszerző: Wittek Béla
Látványtervező: Bakos Ildikó
Rendező: Rideg Zsófia
Ősbemutató: 2017. május 12., Beregszász
Videoajánló: https://www.youtube.com/watch?v=mjIXq7pJzpc (Bunda Szabolcs munkája)