Ajánló

Az 1956. november 4-ei, Magyarország elleni szovjet invázió hatvanadik évfordulójának előestéjén tartotta Zelei Miklós Hubertusz című drámájának ősbemutatóját a beregszászi társulat, így emlékezve az ellenállókra, s megmutatva a hazugságnak azokat a nyomorító lelki technikáit, amelyekkel az ellenállást az emberek szívében is, elméjében is meg akarták törni. Az előadás megidézi a rendszerváltás idejét, a változásra, az új világra készülő emberek vágyait és gyanútlanságát...

Történik Budapesten, 1957-ben és 1989-ben. Gyors egymásutánban követik egymást az események. Könyörtelenül tolja őket előre valami.

Temetéssel kezdődik a váratlan fordulatokban gazdag dráma: temetik a forradalmi harcok tevékeny résztvevőjét, a meggyilkolt csepeli martinász Montág Ernőt. (1932–1957, élt 25 évet.) Koporsója mellett szerelmese, Kapás Juli, az újpesti Törekvés kenyérbolt tizenhét éves eladója olvassa föl az elbúcsúztató imát.

A temetés után az 56-os forradalom vérbefojtását követő idők embervadászai lelkileg kerítik kézre Kapás Julit, azzal a céllal, hogy vezesse el őket a még szabadon lévő, fiatal forradalmárokhoz.

Hamarosan kiderül azonban, hogy nem Montág Ernőt, hanem helyette egy felismerhetetlen halottat temettek el, Montág Ernő pedig disszidált, és Nyugaton él.

Ezzel módosul a Julihoz kapcsolódó cél: vele akarják kinyíratni a szerelmesét; manipulálják abból a célból, hogy csalja haza Montágot, akivel mindenképpen le akarnak számolni a megtorlók, mert a fiatal csepeli munkás irányítóként – az elsőtől az utolsó percig – bátor és szellemes akciókkal vett részt a harcokban.

Juli manipulációjának folyamata bemutatja a megtorló gépezet finommechanikájának működését, a visszaélés-technikát, a „hazugságtudományt”, az emlékezet, az emlékek átalakítását: a konszolidáció megnyomorító mókáját. A manipuláció azonban így is csak részben „sikeres”.

A Hubertusz című egész estés dráma forradalom és szerelem, hűség és csalás örök témájának forgatagában tárja elénk a huszadik század második felének magyar történelmét. Utolsó szava az „igen”. Kitartásra és küzdelemre buzdít, miként Az ember tragédiájának utolsó szava is.

Szereplők:

Lőrinc barát – Kacsur András

Juli – Balogh Marianna

Hubertusz – Ferenci Attila

Kádár – Szabó Imre

Kádárné – Orosz Ibolya

Montág anyja – Vass Magdolna

Galambos elvtárs – Orosz Melinda

Sarlós elvtárs – Sőtér István

Munkásőr – Kacsur Andrea

Prostituált – Gál Natália

Leányanya – Tarpai Viktória

Újságos – Fornosi-Domáreckájá Júlia/Kovács Judit Katalin

Vőlegény – Deák Dániel/Jakab Tamás

Jóska – Jackanics Vaszja/Szilvási Szilárd

 

Alkotók:

 

Díszlet: Sebők Júlia

Producer: Szabó Ágnes

Rendező: Berettyán Nándor

 

A budapesti Gózon Gyula Kamaraszínház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciója.

Ősbemutató: 2016. november 3., Beregszász