Színházi fesztiválra készülnek Beregszászban
Interjú Vidnyánszky Attila főrendezővel
A napokban itthon készült új előadására a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata Vidnyánszky Attilával. A főrendezőtől megtudtuk, a teátrumban nemcsak az új darab bemutatójára készülnek mostanság, hanem a II. Stalker Színházi Fesztiválra is.
- Rejtelmes csend lengi körül mostanság a beregszászi színházat. Miért?
- Itthon talán kevesebbet hallani mostanság rólunk, de az élet nem állt meg, hiszen a hazai előadások mellett számos külföldi utunk is volt. Például bemutattuk a Három nővér című előadásunkat Moszkvában, Kijevbe pedig elvittük a Gyilkosság a székesegyházbant. Mindkét előadásunk komoly szakmai sikert aratott.
- Moszkvában egyúttal átvehette a színházi körökben igen tekintélyes Meyerhold-díjat. Mit kell tudnunk róla?
- Az egyik legjelentősebb európai színházi díjról van szó, amelyet évente ítélnek oda. Még mindig zavarban vagyok egy kicsit, ha erről kell beszélnem, hiszen tavalyelőtt például az a Krystian Lupa vehette át ezt a díjat, aki múlt évben a taorminai Európai Színházi Díjat is átvehette.
- Immár évek óta Beregszász és Debrecen között ingázik, gyakorlatilag egyszerre látja el e két város színházának művészeti vezetését. Hogyan boldogul a feladattal?
- Az életem nagyobb részét mostanság - már csak az intézmény méretéből adódóan is - a debreceni Csokonai Színház tölti ki, ahol már javában tart az évad. De Beregszászban sem áll le az élet. Például örömmel tölt el, hogy a Gyilkosság a székesegyházban című előadásunk nyári pécsi bemutatója után, amelyet a Duna Televízió is közvetített, visszahívtak bennünket a Mecsekaljára, újabb három előadást tarthatunk a csodálatos pécsi székesegyházban. Ezenkívül nagyon fontos számunkra, hogy a nyári szabadtéri premier után a beregszászi színház, a Gyulai Várszínház, az Égtájak Iroda és a debreceni színház közös produkciójaként, a beregszászi művészek alakításával színpadra visszük William Shakespeare Ahogy tetszik című színművét, amelynek debreceni bemutatójára november 13-án kerül sor. A beregszászi közönség a november 25-től megrendezendő II. Stalker Színházi Fesztivál záró előadásaként láthatja majd a darabot először.
- Mit kell tudnunk a Stalker-fesztiválról?
- Négy évvel ezelőtt rendeztük meg először a fesztivált, s akkor úgy terveztük, hogy évente megismételjük a nagy sikerű rendezvényt. Ennek azonban anyagi akadályai voltak. Ez egyébként is a barátok fesztiválja, hiszen nekünk sosem lesz annyi pénzünk, hogy azokat az előadásokat hívjuk meg a világból, amelyeket szeretnénk. Mi "csak" olyan színházakat, művészeket tudunk meghívni, ahonnan majdhogynem ingyen jönnek el a színészek, rendezők, s hoznak érdekes előadásokat. Terveink szerint ezúttal Debrecenből két előadás érkezik, amelyeknek címszerepeit beregszászi színészek játsszák: Osztrovszkijtól a Vihar és egy kortárs orosz darab, Szergej Medvegyev Fodrásznője. Ismét vendégünk lesz Vlad Troickij kijevi színházával, akik egy nagyon izgalmas ukrán Dekameron-feldolgozást mutatnak be. Olekszandr Belozub rendező elhozza ugyancsak Kijevből a nemzetközileg is elismert Golodomor című monodrámáját. Jön még Rudolf Péter, valamint Nagy-Kálózy Eszter, s hozzák a Vidám Színpad És Rómeó, és Júlia című Magyarországon nagysikerű előadását. Seres Zoltán és Pályi András ifjúsági előadásokkal érkeznek. Itt lesz Oleg Zsukovszkij, számos orosz és német mozgásszínház sztárművésze, aki a beregszászi közönség előtt egy szólóesttel mutatkozik be. Vendégünk lesz Hobo is, aki bemutatja Circus Hungaricus című új CD-jét.
- Hogyan sikerült megszervezni ezt a változatos és színvonalas programot, ráadásul, mint jelezte, pénz nélkül?
- Csupa olyan emberről van szó, akik szeretnek bennünket, akiket mi is szeretünk, akikkel valamilyen formában kapcsolatot tartunk, és - ami nagyon fontos - akik gyakorlatilag ingyen jönnek el hozzánk. Csak annyit ígérhettünk nekik, hogy ha sikerül, kifizetjük az útiköltségüket, ha nem, akkor azt is ők állják. Ami kevés kis pénzünk van erre a célra, azt a Szülőföld Alaphoz benyújtott pályázatunknak köszönhetjük. Az Alaptól kapott mintegy 3 millió forintból sikerül most egy kicsit kipofozni a színházunkat, amelyre már ugyancsak ráfér a felújítás, és a maradékból megrendezzük a fesztivált. Összehasonlításképpen azért jegyezzük meg, hogy egy hasonló magyarországi fesztivál költsége mintegy 20 millió forint volna.
- Semmi sem változott hát azáltal, hogy a beregszászi színház a közelmúltban megyei fenntartású intézmény lett?
- Látszólag van elmozdulás, hiszen a korábbi finanszírozásunk dupláját kapjuk most, valójában azonban ez még mindig megalázóan kevés egy színház számára, hiszen épphogy csak be tudjuk fizetni az adót a nevetségesen alacsony bérek után, s futja a közüzemi díjakra. Minden egyéb kiadást továbbra is a színháznak kell előteremtenie a vendégelőadásokból, a magyarországi állami támogatásokból. Sokat segít Debrecen is. Tudom, ellentmondásos a megítélésem itt Kárpátalján, amiért elmentem a debreceni színházhoz, de ha nem így teszek, ma már talán csak foszlányaiban létezik a beregszászi társulat. A túlélést jelenti a színészek számára, hogy évente mintegy 30-40 előadást játszik a színház Debrecenben.
- Hogyan képzeli el a jövőt?
- Úgy gondolom, hogy az elmúlt három évben nagyon komoly színházat sikerült csinálni Debrecenben, amely tavaly hat országban mutatta be előadásait, s részt vesz minden belföldi fesztiválon is. A prózai társulatunk - hála a beregszászi színészek folyamatos jelenlétének - egyike a legerősebbeknek Magyarországon, de az operatársulatnak is sikerült már bemutatkoznia külföldön. Úgy kezelem a debreceni és a beregszászi színházakat, mint egy intézményt. Ilyesmire nem volt még példa a régióban, s valószínűleg nem is egy példaértékű modell ez, de tény, hogy a beregszászi színház így éli túl a nehéz időket. Néha úgy tűnik, hogy ezek a nehéz idők egészen a sírig elkísérnek bennünket, tény azonban, hogy most ez a forma menti meg a mi kis társulatunkat. Eközben az elmúlt hónapok turnéi, elismerései azt mutatják, hogy a beregszászi társulat ismét ott van az európai élvonalban, ami újabb előadásokra való felkérésekben, külföldi meghívásokban ölt testet. Vannak tehát terveink, minden nehézség ellenére igyekszünk továbbra is színházat csinálni.
szcs
2010. május 7.