Romeo és Júlia a vasfüggöny két oldalán: egy beteljesületlen, tragikus szerelem groteszk története két felvonásban a Szovjetunió nyugati határán a II. világháború végén és a birodalom fennállásának utolsó nagy telén; majd felbomlása után, midőn Kelet vasfüggönyéből Nyugat aranyfüggönye lesz.
A Szovjetunió nyugati vasfüggönyének tövében járunk: a szovjet–csehszlovák, majd ugyanitt, de már ukrán–szlovák határon, a világhírre jutott kettézárt falu színpadi országhatárán. Szereplői: a rokonság az ikerfaluból, a távol-északi fölszabadult fogolytáborból és Amerikából, valamint szovjet határőrök és hivatalosságok...
Az elhunyt szovjet állampolgárságú magyart, Zoltán Zoltánovics Zoltán kiváló borjúgondozót végakaratának megfelelően családja a határ túloldalán, Csehszlovákiában lévő temetőben, néhai menyasszonya, Kapusi Júlia mellé szeretné eltemetni, aki abba pusztult bele, hogy vőlegényét a gulágra vitték. A temetési menet számára nem nyílik meg sem a vasfüggöny, sem a hivatalos határátkelő. A halottat a határvédelmi szervek letartóztatják(!), s a helyőrség udvarán temetik el. A rendszerváltáskor innen hantolja ki a család, hogy menyasszonya mellett újratemesse, ami ezúttal sem sikerül… Hogy hogyan nem, és miért nem, azt mutatja meg a fekete humorban bővelkedő, az elmulasztott lehetőségekre is rámutató groteszk játék.
A darab szerzője, Zelei Miklós 1994 óta kutatja Kisszelmenc és Nagyszelmenc történetét (amit meg is írt A kettézárt falu című kötetben). Az ikerfalu a magyar királyság szerves része volt 1920-ig, ekkor Csehszlovákiához került. Az első bécsi döntés után újra Magyarországhoz tartozott. A második világháborút követően, amikor a Szovjetunió nyugatra tolta határait, s bekebelezte Kárpátalját, az ikerfalu kisszelmenci része a Szovjetuniónak, Nagyszelmenc újra Csehszlovákiának jutott, a határt pedig a falu főutcáján húzták meg. A szerzőnek is jelentős szerepe volt abban, hogy a kettézárt falu ügye nemzetközi visszhangot kapott, és Szelmenc főutcáján végül elbontották a még a rendszerváltás után is álló vasfüggönyt, és 2005. december 23-án megnyitották a határátkelőt.
A Zoltán újratemetve című tragigroteszkben Zelei Miklós az idestova húsz éve folyó különös határkutatás tapasztalatait összegzi. Egzisztencializmusa – „Azért vagyunk a világon, hogy otthon is idegenben legyünk benne.” – a humanizmust ébreszti föl bennünk. Ennek köszönhetően a darab a sajátosan magyar problémát az emberi egyetemesség világába emeli.
Az előadás különlegessége és egyben hitelének záloga, hogy olyan társulat – a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) – előadásában látható, amelynek tagjai a darabbeli határhelyzetet mindennapjaik részeként élik meg.
Szereposztás:
Gyimocska, szovjet közhatárőr – Melnyicsuk Oleg
Zoltán Zoltán, vőlegény – Rácz József
Juli, menyasszony – Tarpai Viktória
Pártszekretár Jancsi – Szabó Imre
Pártszekretár Jancsiné – Béres Ildikó
Dr. Zoltan, idegsebész – Kacsur András
Anna, helybeli kolhozista – Vass Magdolna
Izumrud Abdullovics Szultannuradov, major – Ivaskovics Viktor
Lityinant Glubinko – Sőtér István
Tejbusz Irina Szergejevna – Orosz Melinda
Bözse néne kolhozista – Kacsur Andrea
Jenci bácsi, nyugalmazott vezérigazgató – Varga József
Pásztor Elemér, helyi római katolikus pap – Tóth László
John Zoltán Arizonából – Ferenci Attila
Mrs. Mary Zoltán – Gál Natália
Danyiela, Szultannuradov major felesége – Fornosi D. Júlia
Újságíró – Orosz Ibolya
Alkotók:
Díszlet- és jelmeztervező: Olekszandr Bilozub
Rendező: Vidnyánszky Attila
Időtartam: 2 ó 10 p, szünet nélkül
Bemutató: 2013. július 25.
(Lőrincz Csaba emlékére)
У виставі задіяні:
Мельничук Олег
Йосип Рац
Вікторія Торпої
Атілла Ференці
Андрій Качур
Ільдіко Бейреш
Емерих Сабов
Магдалина Ваш
Мелінда Орос
Степан Шевтер
Віктор Івашкович
Наталія Гал
Йосиф Варга
Андрея Качур
Василь Товт
Юлія Форноші
Режисер: Аттіла Віднянський
Автор: М. Зелеї
На пам*ять Чаба Ловрінц
Головний режисер театру: Аттіла Віднянський
Основне місце дії – закарпатське село Селменці, що на Ужгородщині, розділене після Другої світової війни навпіл державним кордоном. У п’єсі йдеться про трагічну історію кохання Золтана та Юлії, які мешкали в цьому селі, але знаходились по різні боки кордону.
"У виставі розгортаються події не лише з минулого, а глядач бачить сценки і з нашого сьогодення, – ділиться виконавець однієї з ролей Бейло Нодь. Багатьом краянам, напевно, добре знайома і ситуація, коли, ті, що бажають перетнути кордон, переховують на собі різну дрібну “контрабанду” – сигарети, горіхи тощо.”