Szereplők:

Fejenagy, a helyi kovács, azaz „a helység kalapácsa”: Szabó Imre

Erzsók asszony, a „szemérmetes” kocsmatulajdonos: Gál Natália

Erzsók asszony, eladósorban lévő lányai: Cséke Adrienn, Mónus Dóra

A helybeli „lágyszivü” kántor: Sőtér István
Bagarja úr, a csizmakészítő, a „béke barátja”: Szilvási Szilárd
Harangláb, a „fondor lelkületű egyházfi”: Jakab Tamás e. h.
Vitéz Csepü Palkó, az istállósfiú, azaz „a tiszteletes két pej csikajának jókedvű abrakolója”: Ferenci Attila

Márta, a kántor „amazontermészetü” felesége: Fornosi D. Júlia/Polyák Anita e. h.

Petőfi, bíró: Ifj. Vidnyánszky Attila
Kisbíró: Séra Dániel e. h.

Továbbá: Orosz Ibolya, Orosz Melinda, Vass Magdolna

Alkotók:

Színpadkép/Látvány: Ifj. Vidnyánszky Attila

Rendező: Vidnyánszky Attila

Ez a történet sem csak úgy kezdődik, hogy a falu templomában a mise véget ért. A nép elhagyja a templomot. Csend lesz. De egyszercsak hortyogás hallatszik. Az egyik sarokban egy ember alszik. Fölébred, és az ajtó felé indul. Lenyomja a kilincset, de hiába. Az ajtó zárva van. Az ember átlátja a helyzetet, és nem rázza tovább az ajtót: tudja, hogy bezárták. Gondolkodni kezd, hogy hogyan juthatna ki. Az ablakon nem ugorhat ki, mert még a nyakát is kitörné. Eszébe jut egy ötlet. Hiszen hajtja a vágy!

Ahogy az eredeti mű sem csak ennyiről szól, úgy a beregszászi előadás is több, mint szimpla történetmesélés, mert most is – mint mindig – a színház nyelvén fejezik ki mindazt, amit az életről, a világról gondolnak, azaz hogy „színházat csinálni” akkor is, most is „a legjobb dolog-log-log-log!”

A Nemzeti Színház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadása