Vendégelőadásokkal kezdődik a 2017/18-as színházi évad Beregszászban.

 

 

 A vajdasági Magyarkanizsán működő teátrum, az Udvari Kamaraszínház "A magyar nemzet történelmi színházaként" definiálja magát, ehhez hűen két történelmi témájú előadást hoznak Kárpátaljára.

 

2017. szeptember 7-én, csütörtökön 18:00 órai kezdettel (közép-európai i. sz.) a KIÉ EZ AZ ORSZÁG? című történelmi krimit, szeptember 8-án, pénteken ugyancsak 18:00 órától a FEHÉR SZARVAS című történelmi drámát tekinthetnek meg az érdeklődők Beregszászban, a színház nagytermében.

 

A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Helyfoglalás: bszinhaz.szervezo@gmail.com, 066-452-85-05-ös vagy a 096-113-50-59-es telefonszámon, személyesen a színházban, illetve a Pro Cultura Subcarpathica civil szervet irodájában (a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tetőterében lévő Fodó Sándor Kulturális Központ).

 

 

 

 

 

Az előadásokról bővebben:

 

KIÉ EZ AZ ORSZÁG?

A hazugságaikba görcsösen kapaszkodó, kérészéletű színházi báboké?

A gyermeküktől elszakított anyáké? A szüleiktől elszakított gyermekeké?

A hallgatásé? Az elnyomásé, vagy az elnyomás elleni küzdelemé?

A nemzeti múltat, jelent, jövőt bedarálni törekvő asszimilációs gépezeté?

A fondorlatos erőszaké? Az Istenbe, nemzeti együvé tartozásunkba vagy az önmagunkba vetett hité?

Néhai vagy eljövendő szerelmeké? A magányosan, szeretetre éhezve cseperedő gyermekeké?

Látlelet az egyén, a család, a nemzet életén átgázoló történelemről. Történet elszakadásról, egymásra találásról, szeretetről, asszimilációról, identitás-vesztésről, erőszakról. Váratlan fordulatokkal teli, vérfagyasztó történelmi krimi, melyben a nemzet elveszett hazáját, az anya elveszett fiát keresi. Történik Budapesten és az elcsatolása óta jégbe fagyott Erdélyben.

A cselekmény a jugoszláv király elleni sikeres marseille-i merénylet napjaiban, 1934. októberében indul Budapesten. Azokban a napokban, amikor a jugoszláv hatóságok százszámra űznek át délvidéki magyarokat a határon. Zentayné, az egykori Széplaky Vera, pályája csúcsán lévő, ünnepelt színésznő. Ő a Nagykörút csillaga!

A kisemmizett és kiűzött nincstelenek sorsvertségével szembesülve, a színésznő váratlanul kijózanodik saját sikere szédítő mámorából. Hirtelen és nem remélten rémisztőnek tűnnek előtte az üresfejű vígjátékokban alakított, kiszámíthatóan esendő nőcskék szerepeinek tucatjai, melyeknek sikerét, az utca tömegében való ismertségét köszönheti. Felszakad benne önnön sorscsapása, melyet színházi évei során a könnyed kacarászás és harsány röhej díjaként learatott tapsviharok alá rejtve eltemetett.

A tőle erőszakkal elszakított, általa csak apró gyermekként ismert egyetlen fia. Vagyis annak fojtogató hiánya. A légszomj szembeötlő a fényben és ragyogásban. Társai a gondok feledtetésében megütközve érzékelik, az ünnepelt Verában az Anya eltörölte a Színésznőt! Messze a felhők felett, fenn a csúcson, útban a csillagok felé a díva megáll, majd megfordul. Visszaindul a rögös keskeny ösvényen, zarándokúton a sártengerben úszó, sötét mély völgybe, hátrahagyott gyermeke felé. Vera elhagyja a tegnap még számára is életet jelentő deszkákat.

A gyermek apja, Vera első férje az Osztrák-Magyar Monarchia tisztjeként az első világháború legvégén szerzett sebeibe halt bele. A hősi halott szülei, rangon alulinak tartván és hirdetvén megboldogult fiuk színésznővel kötött házasságát, a háborús hős apa temetése után a magára maradt özvegytől magukhoz szakították nem szeretett unokájukat. Vera jelenlegi férje, Zentai Szabolcs, a Magyar Királyi elhárítás magas rangú tisztje kapcsolatai révén a gyermek nyomára jut. Érthető okokból, a fennálló háborús feszültségben, amely a jugoszláv király meggyilkolása után alakult ki, Szabolcs nem hagyhatja el az országot, az asszony kénytelen egymaga indulni Erdélybe, gyermeke után.

Vera, akit tizenkét évvel a jelenleg tárgyalt események előtt, 1922-ben szó szerint a színpadról vett le Kolozsvárott a román titkosrendőrség, és tett át a határon, nyíltan vallott hazafias nézetei miatt, a román hivatalnokok nehezen áthatolható falába ütközik régen látott szülőföldjén. Miután az anya éppen hogy csak átverekedte magát a gúnyos rosszindulat balkáni sovinizmussal szilárdra cementezett falán, és eléri, hogy végre láthassa rég nem látott fiát, a viszontlátás fojtogató öröme azonmód fullad bele a rázúduló felismerés csendjébe. Fiából, Széplaky Lászlóból Vasile Seplecanut neveltek.

Vasile az elhagyott László, akit – mint falura kiadott gyermeket – egy román család nevel, természetesen jó románnak, dühvel és haraggal fogadja, majd porig alázza már régen nem várt, égből pottyant anyját.

A történet Észak-Erdély visszacsatolása után folytatódik, amikor is az államhatalom változik, de a küzdelem a lelkekért, a területért ugyanúgy folytatódik. Az egyik oldalon a magyar, tehát közép-európai civilizáció, amely vertikálisan szervezett, a másik oldalon a Balkán horizontálisan berendezett társadalma. Közöttük az emberek, mint megannyi törmelék egy rég elhagyott, önmagába omló, balkáni téglastócban, hol hangos és ostoba hivatalnokok, akarnokok tetszelegnek, hol félisteni, hol atyavajdai pózban.

Szereplők:

Jónás Gabriella

Szemerédi Bernadett

Dóczy Péter

Kálló Béla

Molnár Zoltán

Varga Tamás

 

Rendező: Andrási Attila

Írta: Daday Loránd

Átdolgozta: Andrási Attila

 

 

 

FEHÉR SZARVAS

(történelmi dráma)

  

Témája azon sorsok lendületes ütközése, amelyek - a múlt század húszas éveiben a Kárpát-medencében, a trianoni kataklizmát követő felfordulás és a csonka nemzetállam konszolidációja idején - lentről foggal, körömmel törnek utat maguknak felfelé, fentről bénultan zuhannak. Közben az elcsatolt területekről menekül a magyarság meghatározó rétege, kialakulóban a bethleni konszolidált kapitalizmus, Sopron körül önkéntesek harcolnak, a király visszatér, majd Budaörsnél megáll. A világ, amely volt, végleg letűnik.

 

Egy házasság, melyen átgázol a történelem. Egy szépasszony, aki könnyed lábbal táncol az érte epekedő urak gyűrűjében. Történik a múlt század második évtizedének elején, utolsó koronázott Királyunk két hazatérési kísérlete között, Erdélyben és a Székesfővárosban.

Háttérben az elszakított magyarság vesszőfutásának kezdete jogfosztottságának első napjaiban, valamint a Székesfőváros megfeszítettsége Királya és Kormányzója között. Előtérben az összeomlás körhintája, amely véletlenszerűen taszít méltót a sárba, és repíti az alantast akár magas méltóságra.

Mindez az akkor frissen balkanizált Közép-Európában, amely a birodalmi létből gyarmati alárendeltségbe tart. Ádáz küzdelem a „Boldog Békeidők” továbbálmodói és az új helyzet haszonélvezői között.

 

Nagy Magyar Királyság vagy kisebb nemzetállam? Hogyan lehet akkor is embernek, magyarnak maradni, ha a becsület és a tisztelet értékét arra méltatlanok a távol ködébe taszítanák, s életünkön kopogtatás nélkül masírozik át a megfélemlítés, a terror, bizalmunkat meglopják, arcul köpik, s szégyentelen rágalmak szövevényes hálójában fuldokolva próbálunk azonosnak lenni korábbi önmagunkkal? Merjük-e hinni, hogy van, amit nem vehetnek el tőlünk, mert bennünk, általunk él tovább?

Karakán László, egy elveszejteni kívánt, dicső kor utolsó fehér szarvasainak egyike, a Katonai Mária Terézia Rend kitüntetett tisztje megpróbáltatásain keresztül valós képet kapunk a 20-as évek elejének magyar viszonyairól s példát bátorságból, hitből, emberségből, hazaszeretetből és szerelemből.

Szereplők:

Karakán László – Lénárt László

Irma, a felesége – Szemerédi Bernadett

Dorottya/Adél – Stelly Zsófia

Géza – Széplaky Géza

A Király titkára – Dóczy Péter

Lehár – Füredi Krisztián

Fáni – Jónás Gabriella

Ezredes/Villanyszerelő – Krizsik Alfonz

Főhadnagy – Molnár Zoltán

 

Rendezte: Andrási Attila

 

Jelmez: Harák Judit

Díszlet: Húros Annamária

Dramaturg: Orgován Szigeti Réka