Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az idő is főszerepet játszik Csehov legrejtelmesebbnek tartott drámájában. A történet lassú folyamként hömpölyög, mégis feszült a maga sorsszerűségében, hiszen a szereplők egyszerre mindhárom időben léteznek: saját gyermekkoruk aktív újraélőiként, a jelen tükröződéseiként, és a jövő reménykedő várományosaiként.
Vidnyánszky Attila értelmezésében „a Három nővér elsősorban az elmúló és elmúlni mégsem tudó gyermekkor drámája. A Prozorov-ház lakói és vendégei, saját testükben, akár valami elő börtönben viselik emlékezetüket, miközben egykoron megélt sorsuk irányítja mozdulataikat. E múltra utaló jelek ugyanakkor visszafordítják az idő folyását, s a jelen cselekménye a már megélt történések kiszolgálójává válik. Erre utal az a tény is, hogy az előadás a harmadik felvonással, a tűzvésszel kezdődik.”
Az előadás első szabadtéri verziója, amely a zsámbéki rakétabázison készült, még követte a Csehov által megírt kronológiát. A ma is látható verzióban a felvonások cseréje egyfelismerésből született: míg Csehov tanúja volt a „tűzvész” előtti kornak és annak, ahogyan az a világ eltűnt, mi maiak már csak a „tűzvész” utáni korokból visszatekintve emlékezhetünk egy olyan világra, amely örökre megsemmisült. Így válik Csehov hajdani életérzése maivá. A beregszásziak Három nővérének legégetőbb, legfájóbb kérdése: mi lesz velünk, mi lesz az életünkkel?
– A Három nővérben egyszerre használom egy széles, kiterített tér egészét, amelyben minden szereplő szinte végig jelen van – mondja Vidnyánszky Attila. – Bárhonnan nézzük a történetet, bármelyik szemszögből figyeljük is az eseményeket, a néző mindig a saját perspektíváját kapja, és eldöntheti, hogy mikor mit figyel, melyik szereplő sorsát követi. Ehhez a színpadon minden ponton hiteles színészi jelenlét szükséges. Ez nagyon izgalmas játék. A néző legnagyobb szabadsága abban van, ahol a Három nővérben egy létezés, egy állapot, egy hangulat jelenik meg a színpadon a történet helyett.
Szereplők:
Prozorov, Andrej Szergejevics – Kristán Attila
Natalja Ivanovna – Szűcs Nelli
Olga – Kacsur Andrea
Mása – Orosz Ibolya/Gál Natália
Irina – Vass Magdolna
Kuligin, Fjodor Iljics – Kacsur András
Versinyin, Alekszandr Ignatyevics – Tóth László
Tuzenbach, Nyikolaj Lvovics – Ivaskovics Viktor
Szoljonij, Vaszily Vasziljevics – Trill Zsolt
Csebutikin, Ivan Romanovics – Varga József
Fedotyik, Alekszej Petrovics – Rácz József
Rode, Vlagyimir Karlovics – Szabó Imre
Ferapont – Sőtér István
Dunyása – Orosz Melinda
Színészek: Béres Ildikó, Ferenci Attila
Alkotók:
Díszlet: Olekszandr Bilozub
Jelmez: V. Csolti Klára
Rendező: Vidnyánszky Attila
Az előadás 14 éves kortól ajánlott.
Az első verzió bemutatója: 2003. augusztus 14.
Fotó: Ilovszky Béla (Nemzeti Színház)