A föld nyeli el
2019. május 15. Zsigmond Dezső magyarországi filmrendező megható dokumentumfilmben mutatja be Aknaszlatina múltját és tragikus jelenét.
A filmet a budapesti és nyíregyházai bemutató után május 10-én Aknaszlatinán a községháza tanácstermében mutatták be Kárpátalján elsőként, ahol a film több szereplője is jelen volt. Másnap Beregszászban a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban volt bemutató.
A beregszászi bemutatón is jelen volt Zsigmond Dezső, a film rendezője, Becse Tamás operatőr és Koncz Gabriella, a film vágója.
A bemutatók közönségét Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője köszöntötte, köszönetet mondva Zsigmond Dezsőnek és filmes csapatának, hogy A Sátán fattya című játékfilm után ismét kárpátaljai témát választottak. A képviselő asszony beszélt arról a Brüsszelben folytatott küzdelemről, amelyet a valaha szebb napokat is megélt Aknaszlatina megmentéséért, a sóbánya újranyitásáért, de addig is a környezetszennyezés és a technogénkatasztrófa felszámolásáért próbált tenni az ügyben.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke köszönetet mondott Bocskor Andreának azért, hogy magas fórumok elé vitte a sóbánya ügyét. Köszönetet mondott ugyanakkor Zsigmond Dezsőnek is, aki filmjével bemutatja a szélesebb közvéleménynek is, hogy mi is történt és mi történik Aknaszlatinán.
A dokumentumfilmben az egykori bányászok és a bánya dolgozói mesélnek a sóbányászat több mint ezeréves történetéről, közben a hátuk mögött archív filmeken láthatjuk a bányát, az ott folyó munkát és a vízzel elöntött tárnákat, a bánya és a bányában működő országos jelentőségű allergológiai kórház végnapjait. Láthatjuk a lakóházak közvetlen közelében keletkező óriási krátereket, amelyek elnyeléssel fenyegetik az egykori bányászcsaládok házait és magukat az embereket is. A hétvégi házakat és a temető síremlékeit egymás után nyeli el a föld. A szlatinai bányászcsaládok makacsul ragaszkodnak szülőhelyükhöz, az ottani magyar közösséghez, és ragaszkodnának a bányához is, amely nekik és őseiknek évszázadokon át többet jelentett puszta megélhetési lehetőségnél.
A film vetítése után Sin Edinának, a beregszászi színház programszervezőjének a kérdéseire válaszolva Zsigmond Dezső rendező elmondta a közönségnek, hogy a film forgatása 2008-ban kezdődött, rendszeresen visszajártak Aknaszlatinára, míg végül a Magyar Média Mecenatúra támogatásával az időközben megszűnt Echo Televízió megrendelésére elkészülhetett a film, amelyben Aknaszlatina lakói, egykori bányászok és hozzátartozóik mesélnek, emlékeznek a múltra, miközben szembenéznek a jelennel és a jövővel.
A filmből megtudhatjuk a bánya tragédiájának igazi okait, ami nem más, mint az emberi kapzsiság, a hozzá nem értés. Hisz a szovjet időszakban a termelékenység minél nagyobb mértékű növelése érdekében alkalmazott nagy erejű bányarobbantások és a takarékossági okokból elhanyagolt felszíni vízelvezető-rendszer meghibásodásai okozták a később visszafordíthatatlanná vált tragédiát. Pedig ha hozzáértő módon folyt volna a szovjet időszakban is a sókitermelés, mint az azt megelőző időkben, még évszázadokig folytatódhatna. Így viszont talán a mi generációnk az utolsó, akik találkozhatnak szlatinai sóbányászokkal. Ezt a pillanatot örökíti meg a film eszközeivel Zsigmond Dezső bemutatott munkája.
Badó Zsolt