A Pesti Vigadóban mutatták be pénteken Zsigmond Dezső A sátán fattya című nagyjátékfilmjét, amely a kárpátaljai magyarság sorsát, az 1944-ben Kárpátalján történt tragikus eseményeket, a málenkij robotot, a helyiek meghurcoltatását mutatja be.

A Nagy Zoltán Mihály azonos című művéből készült alkotás főhőse a mindössze 16 esztendős Tóth Eszter megpróbáltatásait tárja a nézők elé megerőszakolásától a kiközösítésen át a családtagok elvesztéséig. A lány málenkij robotra hurcolt szeretteit szeretné meglátogatni a lágerben, amikor orosz katonák megerőszakolják. Terhesen tér haza falujába, ahol megalázzák és kiközösítik. Gyűlöli a gyermeket, aki szíve alatt hord, ám nagy keservvel, édesanyja unszolására mégis gondját viseli születése után.

A sátán fattya szereplői, köztük a főbb szerepeket játszó Tarpai Viktória, Szűcs Nelli és Trill Zsolt kárpátaljai születésű színészek, akiknek nagyszülei személyesen élték át a több mint hetven évvel ezelőtti borzalmas világot.

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a díszbemutató közönségét levélben köszöntötte, amelyet Szabó Sipos Barnabás színművész olvasott fel.

Az államtitkár kiemelte: a filmbeli család sorsán keresztül megjelenik a magyarok által a második világháborút követően elszenvedett valamennyi sorscsapás, a hadifogság, a nők és leányok megerőszakolása és a málenkij robotra való elhurcolás embertelen körülményei. Az élet természetes rendjét rombolta szét a kommunista diktatúra, a megszálló szovjet hatalom - hangsúlyozta, hozzátéve: fontos napvilágra hozni a szenvedések hosszú sorát, bemutatván azokat a társadalom szerencsésebb részének is, akiknek ismeretlen vagy elhallgatott e sötét történelmi korszak. 

Rétvári Bence a filmet hiánypótlónak nevezte, amely eredeti módon tárja a néző elé a valóságot, s méltóképpen mutatja be a történteket.

Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára a filmvetítés előtt felidézte: 2014-ben az akadémia küldöttsége megtekintette a beregszászi színházban a mű színpadi változatát, monodrámaként pedig a Pesti Vigadó színpadán tárta a közönség elé Tarpai Viktória a szenvedéstörténetet. A főtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy múltunkat, a velünk történteket művészi formában elénk tárt módon is meg kell élni. Ez a történet is olyan, amit vélhetően csak mi viszünk filmre vagy ha más tenné meg, nem oly módon tenné, mint mi, akikhez kötődik - tette hozzá.

Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója elmondta, hogy a filmben megjelenik az a három tragédia, amely sokakat érintett: a hadifogság, a nők megerőszakolása és a málenkij robot. Azonban a kérdés az, hogy hány család merte kibeszélni azt, ami velük megtörtént - fűzte hozzá. 

Kiemelte: szükséges tiszta és valós történelemszemlélettel, hiteles tényekkel szembesíteni mindazokat, akik a múltunk történetét nem biztos, hogy úgy látják, ahogyan megtörtént. Van a megélt és a megírt történelem - mutatott rá, hozzátéve: ha nem úgy írják meg, ahogy megéltük, akkor az nem valós, hanem hamis.